Projekt hírek

Málta-Dzsaj Bhím együttműködés

Kazai hírek

Több alkalommal osztották szét Sajókaza lakosságának a Dzsaj Bhím Közösség tagjai azokat a ruhaadományokat, amelyek a Máltai Szeretetszolgálattól és egy nagyobb holland segélyszállítmánnyal érkeztek. Először az árvíz sújtotta Petőfi telep lakói válogattak.

 

Kazaiak Hétesen - vissza, vissza, vissza

A hétesi gyerekek - Zolika 12 éves, Krisztián 12 éves, Ádám 12 éves - videorioportja

a Sajókazai asszonykórussal.

http://hetes2010.blog.hu/2010/08/24/sajokaza_hasonlit_heteshez

2010. augusztus-szeptember

Kazaiak Monoron - értő tekintetek

A vendéglátók részéről Kiss Dávid írása

Az OSI által finanszírozott munka lényege, hogy együtt dolgozzunk. A már megszerzett tapasztalatokat átadjuk egymásnak, a jelenlétet kibővítsük. Monoron az előző évben elkezdődött egy oktatási program, aminek során 30 ember végezte el a 6. osztályt. Mivel nekünk kevés tapasztalatunk volt az oktatási rendszerekben, sajnos a befejezésbe kis hiba csúszott, egy alapítvány megvezetett minket, az emberek bizonyítvány nélkül maradtak. Végtelenül nehéz időszak volt a tavasz, hiszen az emberek elkeseredtek, némiképp a bizalmukat is elvesztették bennünk. Ezt nem  szabad. A bizalom a programunk alapja.  

Az OSI kapcsán már egy ideje megismerkedtünk a sajókazai csapattal, irigykedve néztük milyen professzionálisan kezelik az oktatási rendszer csínját bínját. Mosolygó asszonyok meséltek angoltudásukról, érettségijükről. Segítséget kértünk, találjunk ki valamit, hogyan tudnánk segíteni a monori csapaton is. Tiborékkal egyeztetve, az ő javaslatukra megbeszéltük hogy lejönnének egy szintfelmérőt íratni az emberekkel, és mivel még időben vagyunk, az azt sikeresen elvégzők az augusztusi pótvizsgákon még részt tudnának venni. Ehhez nem kellett más, csak egy kis rugalmasság.

Az embereink összejöttek, telepről és a szomszéd településekről  egyaránt, készültek a „vizsgára”. Tiborék igen komoly teszttel érkeztek, egy humán illetve egy reál jellegű kérdéssort tettek az emberek elé. A közel 40 fokos hangárban, a szellemi munka óriásira hatványozódott, csikorogtak a kerekek, forogtak az agytekervények, mindenki becsülettel dolgozott. Közben Tibor munkatársai megszemlélték a Közösségi Fürdőnket, illetve sétáltunk egyet a telepen. Nagyon jó volt látni, ahogy Tibor szinte sajátjának érezte a fürdőt, úgy beszélt róla, mintha mindennap idejárna. Zsóka fényképezett, kérdezett, tanult.

Nagyon jó volt látni, hogy végre nem a szokásos „öltönytúrát” végezzük, aminek sokszor semmi eredménye nincsen, hanem értő, vizsgálódó tekintetek lesték, hogyan lehet még ennél is jobb, hasznosabb funkciókkal ellátott fürdőt építeni. Esetleg a Bányamozgóban… Mire visszaértünk a hangárba, a tesztek lassan elkészültek. Tiborék visszaindultak Sajókazára, mi pedig  várjuk hogyan teljesítettek tanítványink. Bízunk benne, hogy az oktatás terén is valami elkezdődött Monoron, a telepen.

 

A vendégek részéről Fürjesné Zsóka írása

Július 9. pénteken öt fős delegáció indult Monorra  a Dzsaj Bhím Közösség és a Dr. Ámbédkar Iskola részéről. Két célja volt a látogatásunknak:  egyrészt a tapasztalatszerzés, másészt egy kis „mentőakció”.

Körbejártuk a monori telepet, megismertük a Hangárban folyó közösségi munkát, saját szemünkkel láttuk az általunk is megvalósítani kívánt közfürdő és mosoda épületét és működését.  Örömmel tapasztaltuk, hogy a monori önkormányzat közcélú munkásokat közvetít a Máltai Szeretetszolgálat által működtetett programokba és nagyon szeretnénk, ha ez Sajókazán is megvalósítható lenne a jövőben. A monoron szerzett ismeretek birtokában magabiztosabban kezdjük el a sajókazai közfürdő és mosoda kialakítását.

A másik úticélunk az volt, hogy segítsünk bizonyítványhoz jutni annak a felnőttekből álló tanulócsoportnak, akik a 8 általános iskola befejezésére vállalkoztak, de a képzés végén derült fény arra, hogy a képző intézmény nem adhat bizonyítványt a résztvevőknek. A Hangár épületében találkoztunk a tanulócsoporttal, tanáraink felmérték a jelenlegi tudásszintjüket, abban állapodtunk meg, hogy tananyagokat juttatunk el a részükre a felkészüléshez és a Dr. Ámbédkar Iskola keretein belül levizsgázhatnak, sikeres vizsga esetén bizonyítványt kapnak.

 Nem tudom mások hogyan érzik, de a TTKK program során számomra eddig minden egyes találkozás és tapasztalatcsere újabb lendületet adott a munkához. Nagyon dinamikus erőteret érzek a csapat körül, amiből folyamatosan új ötletek, együttműködések születnek és ez annyira jó! A monori látogatás is erről szólt.

2010. július

A program szelleme

Talán Sajókazai látogatásunk és az utána következő eseménysorozat fejezi ki leginkább a program „szellemiségét”. Sajókazán a helyszíni látogatás azon a napon volt, amikor levonult az ár, és a Petőfi-telepen élő családoknak vissza kellett költözniük a tornateremből a házakba. Látva a helyzetet (házak iszaposak, ágyak és ruhák vizesek, vezetékes víz ihatatlan, stb.) azonnali segítségként aznap ivóvizet és fertőtlenítőszert vásároltunk, másnap a Máltai Szeretetszolgálat bútorokat és ruhákat is vitt. A segítségből az utca árvíz sújtotta családjai mind részesedtek, nem kizárólag a roma családok. A gyors segítségnek köszönhetően pozitív fordulat történt az önkormányzat és a Dzsaj Bhím Közösség viszonyában, az alpolgármester asszony maga is jelen volt az adomány szétosztásánál, a jegyző segített a Közösségnek egy közösségi funkciókra alkalmas épületrész megvásárlásában.

 

 Tigyi Balázs programkordinátor „naplójából”

„Lementünk tegnap, az osztás sikerült. Vittünk ágybetéteket, matracot, pokrócot, paplant, ásványvizet, gyerek és felnőtt ruhákat. A Petőfi-telepen kiosztottuk az adomány nagy részét (ruhákat kivéve). Minden házba bementünk, felírtuk az igényeket, megbeszéltük kinek mit tudunk adni, ez a módszer békés kiosztáshoz vezetett. Sokat segítettek a helyi Családsegítő munkatársai (akik otthonosan mozogtak a telepen, rendszeresen kijárnak, tetszett), továbbá Erzsi és Kubu (aki végigmelózta velünk az osztást, grat!). Alpolgármester asszony is végig jelen volt, az ő sajátos hozzáállásával. A telepi Közösségről szerzett benyomásom az, hogy a Közösség fejleszthető, működőképes, az emberek tudnak együttműködőek lenni. Kulcsmomentum volt, hogy rászántuk az időt arra, hogy minden házba bemenjünk, tisztázzuk miért jöttünk, mit várhatnak tőlünk. A házak többségében egyébként látszott a rendrakás, sokkal tisztábbak voltak, mint egy nappal azelőtt. Az asszonyok büszkék voltak a felsuvickolt padlókra, a szép ágyterítőkre. Szóval a célt teljesítettük, a gyerekek tiszta, száraz ágyakban alhatnak, jutott elég mindenből. A ruhákat és élelmiszereket ügyes szervezéssel remélem ma kiosztják Tiborék. Röviden ennyi.”

 

2010. május-június