A monori Tabán Integrációs Program tudósításai

 Életveszély elhárítás és ingatlanvásárlások a telepen

Kiss Dávid beszámolója

Augusztus végén a telepen elindultak az „életveszély elhárítás” programelem előkészületei. A telepet szakemberek segítségével fésültük át, megnézték a tetőket, a falakat, a nyílászárókat, illetve az egyéb veszélyforrásokat. A telep felbolydult mint egy hangyaboly, hiszen utoljára 2008-ban volt hasonló jellegű felújítás. A telep lakossága szerencsére tudott közösségként gondolkodni, hiszen egyértelmű volt számukra, hogy aki nem tudja megcsinálni a saját portáját, azt segíteni kell. Így egyfajta kaláka munkarend alakult ki. Természetesen szakmunkára is szükség van, együttdolgozva a város üzemeltetéssel, a közcélú büntetésüket éppen ledolgozó emberek közül választhatunk majd szakembereket is. Természetesen a telepi viszonyoknak megfelelően nem mindenki elégedett meg az életveszély elhárítással. Volt aki teraszt, volt aki vadonatúj Bramac cserepet szeretett volna, és egy esetben a sarokkád is felmerült mint igény. Természetesen ezeket az igényeket elutasítottuk.

Az ingatlanvásárlás programblokk nagyobb felelősséget igényel, hiszen itt életekről döntünk, akár egy egész család viszonyait változtatjuk meg örökre. A pályázati anyagunkban a 6 db krízisfaházban élő család élvezett elsőbbséget, ezért velük kezdtünk el egy párbeszédet. Az első tárgyalásokon a családok mindenfajta valóságalapot nélkülözve több mint 10 millió forintos ingatlanokban gondolkodtak, fokozatosan jutottunk el a megfelelő árkategóriáig. Az alkuk során rengeteg agresszió, feszültség került a felszínre, ezt azonban a mélyszegénység okozta stressznek tudhatjuk be. A családfenntartás okozta nehézségek illetve a hirtelen jött lehetőségek összeegyeztetése nem mindig sikerül azonnal. Újra megtanultuk, hogy a roma „üzletemberekkel” tárgyalni nem egyszerű, itt az írott szónak sincs mindig jelentősége. Azért szeptember elejére kialakult egy vázlatos költözési terv, ami szeptember végén realizálódhat.

A pályázatban szereplő Biztos Kezdet Gyerekház megvásárlása elindult, az adásvételi szerződést megkötöttük, már csak az NFÜ-re várunk…

 

A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium tanulói a telepen

Kiss Dávid írása

Egy váratlan megkeresés kapcsán felmerült a lehetősége annak, hogy egy végzős osztály eltöltsön nálunk egy napot a telepen. Az gyerekek osztályfőnöke fontosnak tartja a társadalmi szerepvállalást, az elitgimnázium tanulóit megismertetni a mélyszegénységben élő emberek világával. Ennek kapcsán kidolgozásra került egy speciális tréningnap, aminek lényege, hogy a telepi fiatalok együtt dolgozzanak a gimnazistákkal. A komoly munkával eltöltött délelőtt után a fiatalokkal egy közös bográcsozás mellett beszéljük majd át, a megélt tapasztalatokat, bízva benne hogy a média által sulykolt negatív híreket, más szemmel kezdjék el vizsgálni. A gyerekekben egyébként komoly félelem dolgozott, aminek leküzdésére egy osztályfőnöki óra keretein belül próbáltunk megoldásokat találni. Vetítettünk, meséltük a gyerekeknek, akik maximálisan leképezték a mai magyar társadalmat. Volt bennük előítélet, együttérzés, sajnálat, és gyűlölet is.

És ha már látogatásról beszélünk, meg kell említeni az Indiából érkező szalézi szerzetest, aki Imre Atya közbenjárása kapcsán, többek között a monori tanulószoba megtekintését tartja fontosnak. Egyeztetések után október 1-én érkezik hozzánk.

2010. augusztus-szeptember

 

Fogadó a Telepen - Szenvedélybeteg Közösségi Ellátás

Kiss Dávid írása

 2010 május 1 óta, a Monoron már korábban is működő Szenvedélybeteg Közösségi Ellátás közös döntésünk eredményeképpen kiköltözött a telepre. A máltai módszertanban Frankó András által bevezetett ún. „Fogadó” elnevezésű intézményi kialakítást láttuk célszerűnek a telepre illeszteni.

Mivel a Hangárunk eddig is közösségi funkciókkal bírt, egy kis átalakítással a Szenvedélybeteg Közösségi Ellátás is megvalósítható benne. A célcsoport adott, hiszen a telepen a szenvedélybetegség közel 95%-os, és az eddigi gondozotti kört is ők adták, ellenben a kistérség további szenvedélybetegséggel küzdőinek sem okoz problémát a kissé eldugott helyen lévő Hangár meglátogatása.

A Fogadó minden nap nyitva áll, mindenki bejöhet, nem kell alkoholbetegnek, vagy drogosnak lennie. Elegendő ha egy kis beszélgetésre vágyik, vagy nem tud eligazodni az élet nehézségei között, vágyik rá hogy valaki meghallgassa. Természetesen az állam által finanszírozott normatív gondozottakra fordított idő nem sérül, de intézményünk abban nyújt pluszt, hogy nem ezek lefedéséhez rendezkedett be, egy kis odafigyeléssel „többletszolgáltatást” tudunk nyújtani. A Hangárunk újabb két fővel tudott így gyarapodni, erősítve ezzel a már meglévő csapatunkat.

Rövid idő alatt a telepiek megszokták, hogy nem csak az Információs Iroda hivatalosabb légköre, hanem egy új, kevésbé hivatalos csapat is a rendelkezésükre áll. Az integráció itt is, mint már több programelemünkben megfordult. Olyan intézményt vittünk a telepre, amit máshol igyekeznek minél messzebb vinni, elkülöníteni a problémás területektől. A telep sűrűjébe vitt Közösségi Ellátás újdonság, eddig nem igen volt rá példa a magyarországi intézmények történetében.

 

Biztos Kezdet Gyerekház – avagy 54 kilobájt és a posta

Kiss Dávid írása

Az utóbbi időben a monori program eljutott egy olyan fázisba, hogy lehet és érdemes is pályázatokkal forrást teremteni hozzá. Azt gondolom szerencsések vagyunk, sok pályázat forog most szociális berkekben, nálunk az ún. TÁMOP pályázatok fekszenek. János pályázatírói vénájának fekszenek ezek a kiírások, tudunk bennük sikeresek lenni.

 Régóta már, hogy vártuk a Biztos Kezdet – Gyerekház pályázat érkezését. Sajnos Monor, köszönhetően Budapestnek, nem tartozik az LHH– s kistérségek, ebből kifolyólag a települések közé sem, pedig a Gyerekház programokat eddig főleg oda írták ki. Idén – hosszas lobbizás eredményeképpen – a Közép Magyarországi Régióban is megjelent a kiírás, amit átlag civil szervezet persze nem nyerhet meg, mert ingatlant kevesen tudnak biztosítani. De szerencsére mi mostmár, köszönhetően az OSI támogatásból vásárlandó háznak, ennek most megfeleltünk.

A pályázat megírása a szokásos módon történt, megbeszéltük mit szeretnénk, János összerakta, írt egy szép költségvetést aztán hajrá. Miután összeállt az anyag, vittem az ESZA kht-be (persze tudom, nonprofit kft.). Ott a portások már úgy engednek, be hogy a saját belépőkártyájukat adják oda, szerintem a nevemet is tudják. Hiánypótlások, PEJ-ek, ZPEJ-ek, pénzügyi elszámolások garmadát cipelem már be hozzájuk.A bejárat mellett lévő üvegkalitka mindig megmosolyogtat. Szerény becslésem szerint, közel 100 tonna papírhegy (dobozok, csomagok) hevernek ott. Röhejes látvány a digitális világ közepén élve. Szóval viszem felfelé az anyagot, le is adtam, kaptam róla átvételi elismervényt is.

A vizsgák utáni boldog fáradtság érzésével értem haza, mikor az ajtón belépve csörög a telefon. A Málta központjából Laczkó Zoli hívott, azt mondta, felhívták az ESZA-ból, valamit kifelejtettünk a csomagból, induljak vissza azonnal, megvárnak.  Hú, gondoltam ezek milyen jófejek. Egyből kibontják, rögtön átnézik, és kinyomozzák kit kell elkérni, hogy javíthassunk. Odaérve egy fiatal lány várt, kezében a bontatlan cucc. Elmondta, hogy a pályázati kiírás szerint, a pályázat csak postán adható fel, személyesen nem. Ejnye bejnye, örüljek hogy nem dobták ki. Mondom sajnálom, köszönöm hogy szólt, máskor odafigyelünk, mehetek? Mire ő: nem nem, vigyem le a sarki postára adjam fel, és ő majd holnap szépen átveszi. Mondom, ne csinálja már, ez valami kandi kamera? Végül is megköszöntem neki, mert úgy tűnik ő volt a jófej, de ezt a kötöttséget, hogy ő nem mérlegelhet egy ilyen pillanatban sem, felfoghatatlannak tartom.  

 Aztán persze jött egy vagon hiánypótlás, amit eredeti, másolat és CD verzióban kell benyújtani.  Ez már a hagyományos rész, de egy apróság itt is történt. A Cd-re ugyanis kettő darab fájlt kellett felírnom. Az írás előtt a Cd író szoftver megkérdezte: és most alpárian fordítok angolból: Bolond vagy ember? Vagy feledékeny? A felírandó cucc 54 kb, ami után ha lezárom a cd-t pontosan 659.5 MB hely marad? Biztos hogy pocsékolod a CD-t? Magamban elmormoltam egy persze hogy, ez az ESZA, és lenyomtam az Ok gombot. Sok ezer millió forint megy el pályázati szoftverek programozására, legyártására… egy ilyen hiánypótlás vajh miért nem mehet el e-mailen? Két példányban papíron, plusz cd…de az emailjük alján mindig ott a kis zöld karácsonyfa: P Kérem, gondoljon környezeti felelősségére, mielőtt kinyomtatja ezt az emailt! 

2010. július


A monori Tabán Integrációs programról dióhéjban - Kiss Dávid jelenti

Monor közel 23 ezer lakosú város, mely a fővárostól 30 km-re fekszik. A főváros közelségének köszönhetően napjainkban folyamatosan emelkedik mind a városba, mind pedig a környező falvakba betelepülők száma, akik főként a fővárosból jönnek és jellemzően anyagi okból választják a térséget új lakóhelyükként. Az újonnan érkezők között magas a cigány származásúak száma. A betelepüléseknek és a meglévő tradícióknak következménye, hogy Monor egyre jelentősebb szerepet játszik a kistérség életében (közigazgatás, kultúra, munkaerőpiac, kereskedelem, sport…).

 

 A városban élő cigányság lélekszáma 1000 főre becsülhető. Társadalmi helyzetüket tekintve egy heterogén rétegről beszélhetünk; jelen van egyrészről egy asszimilálódott, a város gazdasági életében jelentős szerepet játszó, másrészről egy integrálódni akaró, de abban nehézségekkel küzdő, valamint egy lecsúszott vagy lecsúszóban lévő szegénységi küszöb alatt élő csoport. Ennek a szegénységi küszöb alatt élő cigány csoportnak jelentős hányada a Tabánban él. A Tabánban élő lakosság száma közel 450 fő, ebből 150 gyermekkorú.

 

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2004-ben döntött úgy, hogy a telepen hosszú távú segítséget próbál nyújtani.  A program a jelenléten alapul, legfőbb eszköze a szociális munka. Tartalmaz szociális, lakhatási, egészségügyi, oktatási integrációt elősegítő programelemeket. Célunk a közösségfejlesztés, illetve a sikeres munkaerő-piaci reintegráció is. A telepen közösségi fürdő és mosodát üzemeltetünk, közösségi házat telepíttettünk szociális irodával, játszóházzal, tanulószobával, ill. 2010 májusa óta az országban egyedülálló módon szenvedélybeteg közösségi ellátást biztosítunk a lakosságnak, intézményi keretek között. Állandó csapatunk mellett, ami immáron 7 fő, folyamatos önkéntes jelenlét is segít a munkánkat. A folyamatosan jelentkező hírlevelekben igyekszünk megismertetni az olvasót a telep életével, sikereinkkel, kudarcainkkal.

 

Izgatottan várjuk az újfajta támogatási módot, bízunk benne, hogy a 6 év tapasztalatát át tudjuk adni a program többi résztvevőjének is!

2010.május-június

 

fotó:gaborandbarbara.com ©